Válság és nyelvtanulás

Nyakig vagyunk a gazdasági válságban, ezt kár tagadni. Az emberek erre persze nem egyformán reagálnak. A válság elején a környezetemben sokan nem akartak tudomást venni a tényről, azt mondogatták, hogy amit nem veszünk tudomásul, az nincs is. Természetes reakció, de ezen a fázison már túljutottunk, és talán ezek a korábbi tagadók azok, akik a leginkább megrettentek a most már tagadhatatlan ténytől.

Persze megvan rá minden okuk, hiszen Kazincbarcikán a Borsodchem majdnem elbocsátott 500 dolgozót és Miskolcon is több jelentős üzem zárt be, vagy bocsátott el jelentős számú munkaerőt.

Joggal kérdezhetik, hogyan kapcsolódik ehhez a témához a nyelvtanulás?

A mai napon olvastam az alábbi cikket:

"Hét nap alatt elkel egy jó munkaerő

Eltérőek a munkaerő-piaci igények a régiók között. Kelet-Magyarországon például Hajdú-Bihar megyében jelentősen visszaesett a kölcsönzött dolgozók iránti igény, miközben Bács-Kiskun megyében létszámfelvétel van. Mint a Work Force Kft. vidéki kirendeltség vezetőitől megtudtuk: a jó nyelvtudás és a speciális szakmai ismeret még mindig előnyt jelent az álláspiacon, míg korábban egy jó jelöltet egy hónapba telt megtalálniuk, most hét nap alatt "elkelnek"."

A folytatást itt olvashatja el.

Nyári szuper intenzív tanfolyamaink első turnusa is érdekes adalékokkal szolgált a válsággal kapcsolatosan. A jelenséget talán az alábbi vicc példázza a legjobban:

A skót és a lottó

válság és nyelvtanulásA skót bemegy a templomba és könyörögni kezd az Úrhoz:

- Drága jó Istenem, bárcsak hozzásegítenél a lottó főnyereményéhez! - az Úr nem szól semit.

Másnap a skót ismét könyörög: 

- Drága jó Istenem, bárcsak hozzásegítenél a lottó főnyereményéhez! - az Úr megint nem szól semit.

Így megy ez heteken keresztül, míg végül megelégeli a skót könyörgését és leszól a mennyekből:

- Jól van, jól van skót, intézkedem. De legalább egy lottószelvényt vegyél!

Komolyra fordítva a szót: a tanfolyamok indítása előtt az érdeklődők markánsan két csoportra oszlottak. Az egyikbe tartozók úgy döntöttek, hogy válság van, ezért spórolni kell. Mivel a mindennapi megélhetésen nem nagyon lehet, ezért az extra kiadásokat - köztük az önképzésre fordított összegeket - kell visszafogni.

A másik csoport pedig inkább az előre menekülést választotta. Többen még annak árán is, hogy több részletben fizették meg a tanfolyami díjakat.

Ön szerint ki döntött jól?

Minden esetre én arra biztatnám - és nem csak a nyelvtanulás területén - hogy inkább az előre menekülést válassza. Ilyenkor a legjobb, ha az ember kitűz magának valamiféle célt és meg is valósítja azt. Én például minden évre ki szoktam tűzni valamit, amit szeretnék megtanulni. Pár évvel ezelőtt a digitális videó szerkesztés volt ilyen, vagy az angoltanulás, és még sorolhatnám. A lényeg: tűzzük ki a célt és valósítsuk meg! Azt szoktam mondani: abból, hogy valami újat tanultam, még soha semmilyen bajom nem származott :)))